Interjú egy kezdő csoporttal az angoltanulási kihívásokról és tapasztalatokról

EC: Tanultatok korábban angolul?

Gábor: Nem, gyakorlatilag senki nem tanult semmit.

Viki: Én egyszer régen elvégeztem egy rövid tanfolyamot, de az is csak pár hetes volt. Teljesen a legelejéről kezdtük, a bemutatkozástól és a számoktól.

Zina: Én sem tanultam még, és ezért is volt fontos, hogy teljesen kezdő csoportba kerüljek. Nem szerettem volna olyanokkal tanulni, akik már tanultak valamikor és csak elölről átismétlik az alapokat. Sok ilyenre hallottam példát.

EC: Miért döntöttetek úgy, hogy elkezdtek angolul tanulni?

Zina: Engem zavart, hogy nem tudok semmit. Féltem mi lesz, ha megszólítanak az utcán például. A párom mellett azt a néhány kifejezést sem használtam külföldön, amit tudtam. Egyszerűen nem mertem megszólalni.

Gábor: Németül többen is tudunk, de az ma már nem elég. Mindenhol angolul kell tudni. Akár egy nyaraláson vagy még itt Szentendrén is, a turisták között.

Edina: Nekem a cégnél konferenciákon is nagyon fontos, hogy a külföldi kollegámmal szót tudjak váltani. Cikinek éreztem, hogy amikor beszélgettek körülöttem, semmit nem tudok és állok ott szótlanul...

EC: Milyen érzésekkel vágtatok bele az angoltanulásba?

Viki: Régóta gondolkodtam, hogy meg kellene tanulni. Legalább alapszinten. Nekem tavaly jött el a pillanat, hogy a két kisgyerekem mellett heti két délelőttöt rá tudok szánni. Örültem, hogy újra közösségbe kerülök.

Edina: Bevallom, az elején nem igazán bíztam a csoportos tanulásban. Magánórára akartam járni, mert azt gondoltam, az lesz eredményes. Aztán Zsuzsa és a férjem rábeszéltek, hogy vágjak bele ebbe az intenzívbe. Örülök, hogy így döntöttem. Nagyon jó közösségben tanulni, mert motiváljuk és segítjük is egymást.

EC: Volt valamilyen kiemelkedően pozitív élményetek már?

Gábor: Elképesztően jó érzés volt tavaly nyáron, mikor pár hónap tanulás után a görögországi nyaraláson mindent el tudtam intézni: az autóbérlést, a szállodai bejelentkezést, az ételrendelést stb. Fantasztikus élmény volt, hogy megértenek és én is értem, amit mondanak!

EC: Vannak nehéz pillanatok az angoltanulásban?

Gábor: Amikor az első félévet elvégeztük úgy éreztem, hogy annyi mindent megtanultam, aztán elkezdtük a következő könyvet és jöttek a bonyolultabb dolgok, többet kellett tanulni.

Viki: Az előző félévben több időm volt otthon tanulni, úgy érzem, jobban tudtam haladni.

Edina: Ebben a félévben sokat gyakoroltam otthon, kiírtam a szavakat, megcsináltam a házi feladatokat, szóval úgy érzem, halad a dolog. A kiejtést és a szavakat rögzíteni nem könnyű, ehhez sok quizletet kell használni.

EC: Hogy érzitek magatokat az English Centerben?

Gábor: Azt hiszem, a többiek nevében is elmondhatom, hogy egyikünk sem gondolta, ennyire szuper lesz angolra járni. Amikor téli vagy nyári szünet van, alig várom, hogy újra kezdődjön a tanfolyam!

Viki: Rengeteget nevetünk órán, de közben nagyon komoly munka folyik. Szerintem ez egy különlegesen jó csoport.

Zina: Nagyon szeretek idejárni és úgy érzem, sokat fejlődtem. A 30 perces szünet is mindig jó hangulatban telik a két óra között, amikor kimegyünk kávézni J

Edina: Jó nagyon. Csak Gáborra ne kellene folyton várni az órán…J