Interjú Pál Attilával a Fő téri könyvesboltól
EC: Szentendre egyik kedvelt kis boltjában, a Fő téri könyvesboltban dolgozol. Biztosan nagyon szereted a könyveket.
PA: Igen, nagyon szeretek olvasni, ami a munkából adódóan is fontos számomra. Persze gyerekkorom óta a foci a nagy szerelem és azóta is hűséges társak vagyunk. A másik elmaradhatatlan hobbim a zenehallgatás, ami nálam legtöbbször az angol nyelvű dalszöveg szimultán olvasásával zajlik. Szókincsem jelentős részét is dalszövegeknek köszönhetem.
EC: Mi motivált az angoltanulásra?
PA: Elsősorban a nyelvvizsga megszerzése a fő célom, hogy kezembe vehessem a diplomám, de mivel az angol a világnyelv, és egy multikulturális világban élünk, ezért szerintem mindenképpen szükségünk van valamilyen szintű angoltudásra: legyen az egy munka, egy álláspályázat, interjú vagy csak egyszerűen az interneten történő keresés és olvasás. A munkámban is segítség tud lenni, ha külföldiek jönnek be az üzletbe.
EC: Miért választottad az English Centert?
PA: Mielőtt az English Centerbe jöttem volna tanulni voltam más nyelviskolában is szintfelmérő tesztet írni, egy próbaórán is részt vettem. Viszont szóbeli szintfelmérő nem volt (nekem elsősorban a beszédben voltak bizonytalanságaim). Ennek az lett a következménye, hogy bár a nyelvtani tesztem jól sikerült, mégis egy olyan csoportba kerültem, ahol a többiek kommunikációban magasabb szinten voltak. Másnap kiderült, hogy nekem megfelelő csoport nem is indul abban a félévben. Ezután beszéltem Zsuzsával, majd két próbaóra után már az English Center hallgatója voltam. Az elején hezitáltunk, hogy melyik csoport lenne a legideálisabb számomra, de végül az újrakezdő ("gyengébb") csoport mellett döntöttünk, ami most a jelenből visszanézve jó döntésnek bizonyult.
Már a szintfelmérő teszt írásakor megfogott az családias légkör és az a pozitív csapatszellem és kisugárzás, amit azóta szerencsére saját magam is megtapasztalhatok és átélhetek. Örülök, hogy egy szakmailag és emberileg is nagyszerű közösség tagja lehetek.
EC: Hogy érzed magad nálunk?
PA: Amikor egy éve elkezdtem az első kurzust, a csoportot tanító egyik tanár éppen
beteg volt, emiatt néhány órán Zsuzsa, Renáta és Szilvi "ugrott be", de ez egyáltalán nem volt hátráltató tényező, mivel itt mindenki nagyon felkészült, naprakész és örömmel adja át a tudását. Egy biztos: bármelyik csoportba is kerül az ember, mindenképpen nagyon jó tanárral fog dolgozni. Piroska tavaly tavasszal vette át a csoportunkat. Már az első óra után megnyugodtam, hogy kiváló tanárunk lesz, aki amellett, hogy szakmailag rendkívül alapos, szívvel-lélekkel vezeti a hallgatóit. Többször biztatott minket, hogy akkor se essünk kétségbe, ha most éppen úgy érezzük, hogy nem tudjuk az általunk elvárt ütemben és módon elsajátítani az újonnan tanultakat. Emiatt nem szabad meghátrálni, hanem bátran menni kell előre, és minden elem be fog épülni a helyére a tanulás előrehaladtával.
EC: Van már valamilyen konkrét sikerélményed?
PA: Sokkal bátrabban kommunikálok a boltban a külföldi vásárlókkal. Örömmel tölt el ha valamilyen kérdéssel fordulnak hozzám, mert mostanra már az esetek többségében segíteni tudok nekik, néha még egy kis beszélgetésbe is elegyedni. Sőt, amikor egy amerikai hölgy a boltban felejtette /elhagyta a bankkártyáját, akkor a Facebookon írtam neki egy üzenetet, hogy nálunk maradt a kártyája.
